Bajnokcsapat

Voltak idők, mikor a város bágyadtan ébredezett a kora reggeli forró nyári napsütésben. Ez a mostani nem az a reggel volt. Kis rikkancsok rohantak végig a sétálóutcán, sál lobogott a nyakukban, mit sem törődve a délelőtti forrósággal. A csapat nevét skandálták, miközben fagyit és jégkrémet vettek a közeli árustól. A cserzett arcú férfi még egy gombócot pakolt mindegyiknek és incselkedve megkérdezte tőlük, “No, és ki nyeri ma a bajnokságot?” “Hát mi!”, felelték kórusban a srácok. “De ha nem leszünk bajnokok, akkor sem kell elkeseredni, ugye tudjátok? Nagyszerű tettet hajtott végre a csapat már így is.” “De akkor lesz esélyünk még egy meccsre a másodba kerülésért!”, mondta a legmagasabb közülük. “Egy utolsó rohamra…”

“2-2-re áll a mérkőzés, hallatlan izgalmak, jelen állás szerint a másik pályán győzelemre álló Brown FC a bajnok, de nézzük, Madrileno támad öt perccel a vége előtt, a nemrég igazolt játékosnál a labda, Fredi a bal oldalon cselezget, betör a tizenhatoson belülre, lő…és góóóóóóóóóóóóól! Emberek! Ez hihetetlen! Ferdinandas Eltas belőtte! 3-2! Jelen pillanatban Madrileno a bajnok! Hát ezt nem hiszem el! Micsoda meccs!…És vége! Vége!!! Bajnokcsapat! Úristen, mindjárt rosszul leszek!…”

“A hazai szurkolók már hazamentek, de az a maroknyi Madrileno szimpatizáns, akik elkísérték a csapatot, most a pályán örül, sír a játékosokkal, edzővel együtt. Hát én is nehezen bírok megszólalni, de azért pár rövid interjúval megpróbálkozom.
Bernd! Gratulálok! Hát ez valami elképesztő volt!
– Igen…nagy mérkőzés volt! Az egész szezon méltó megkoronázása. Tudtuk, hogy nehéz lesz. Többször is változtattam meccs közben, bejött. Nagyon boldog vagyok! De már nem nagyon van hangom, ne haragudj! Majd máskor, jó? – vállon vereget és elsétál.
Nebl edző után a meccs hősét, a két gólt szerző és a derbit eldöntő Ferdinandas Eltast kapom mikrofonvégre.
– Fredi, nemrég érkeztél a csapathoz és máris főszerepet vállaltál. Gondoltad volna?
– Azért igazoltak, hogy gólokat lőjek. Jól érzem magam, könnyen beilleszkedtem, még szoknom kell a pályán a dolgokat, összhang, ilyesmik, de úgy gondolom, jó lesz minden. Boldog vagyok, hogy bajnoki címet ünnepelhetek!
– A győztes gólodról mesélj egy picit.
– Megcsináltam a cselt, a tizenegyes pont magasságában lehettem, felnéztem, társ nem volt, megnéztem magamnak a kapust és elemi erővel lőttem. Utána csak arra emlékszem, hogy egy kupac alján fekszem és alig kapok levegőt.
– Úgy hallottam, a litván nép egy lovat akar adni Neked ajándékként, ez igaz?
– Most hallom először. Kedvesek, nagyon, és bár a ló különleges erővel bír a hitünk szerint és a címerünkben is szerepel, én sajnos nem tudok lovagolni. Mindenesetre megtisztelő.
Egy csapat fiatal elrángatja mellőlem a játékost, de az öltözőbe menet utolérem a meccs legjobbjának választott, zoknis-alsógatyás Pucsit.
César, a meccs legjobbja lettél. Gratulálok! Ismét egy bajnoki címet ünnepelsz, megint újoncként, már ami a csoportot illeti.
– Nem rossz érzés, kezdek hozzászokni. Én lettem a meccs legjobbja? Hm…kihajtottam magam, az tény, úgy érzem, hasznosan játszottam, taktikusan, ahogy edző bá’ kérte, ma nem adtam gólpasszt, gólt sem szereztem, de ez csapatjáték. Nyertünk és bajnokok lettünk. Ez a lényeg.
– Elképesztő utolsó negyed óra volt.
– Azt hiszem, mind színvonalban, mind izgalomban kiszolgáltuk a nézőket. Flúgos futam lett a vége, mi jöttünk ki belőle jobban, ilyen a foci. Egy kalappal ellenfelünknek az osztályozó mérkőzéshez, remélem, sikerül kiharcolniuk a bent maradást!
– És a ti osztályozótok?
– Nem foglalkozunk még vele. Előbb ünnepelünk. Szerdán még egy bari meccsünk is lesz, majd utána.
García eltűnik a folyosón, én pedig a kocsim felé baktatok. Amikor hazaérek, veszek egy üveg pezsgőt, otthon behűtöm és megiszom.”

“Vasárnap reggel kissé kótyagos fejjel ébredek. Meleg van megint. Lent az utcán egy csapat kölyök szaladgál sállal a nyakában, nem törődve a kánikulával, azt skandálva, hogy BAJNOKCSAPAT!!!”

Jorge Ignácio (Roja Directa)

About Balinho