Pierrot arca – jöhet egy újabb kör a másodba

Az egyik szemem sír, a másik nevet.
Az osztályozó mérkőzés után hazatérő csapatot óriási ováció fogadta a város főterén. Gombostűnyi hely nem maradt üresen, a lelkes drukkerek a sovány, egy gólos vereség ellenére úgy ünnepeltek, mintha a csapat az NB1-et nyerte volna meg.
Nem sokon múlott az NB2-be jutás. A csapatot óriási balszerencse kísérte végig a mérkőzésen. Két sérülés is történt, annyi, mint a teljes szezonban. Ezt sajnos nem bírta el a gárda, de hősiesen küzdött, Antonio még egy büntetőt is kivédett a meccs hajrájában, és egy kontra utáni akció végén nem sokon múlott az egyenlítés.
Az 1-0-ás vereség azt jelenti, hogy a csapat ötödik szezonját fogja megkezdeni a legendás III.1-es csoportban, abban, amelyik már szezonok óta a legerősebb a harmadosztályban, és amely az ezt megelőző szezonban az NB1 mögött a második legbrutálisabb volt, megelőzve tehát a másodosztályú csoportokat. És az eddigi négy szezonjából a csapat kettőt megnyert, egy-egy alkalommal pedig ezüst illetve bronzérmet szerzett.
Aste, a csapatkapitány köszönte meg a lelkes szurkolóknak a hazai fogadtatást és azoknak is köszönetet mondott, akik elkísérték a csapatot erre a fontos idegenbeli mérkőzésre, ami végül nem sikerült, de hajszál híja volt.
Mivel a csapat utolsó bajnoki meccsét is idegeben játszotta, így most vették át az aranyérmeket, melyeket a Presidente adott át személyesen a játékosoknak a bajnoki cím mellé járó trófeával együtt. Senor Balinho arról beszélt, hogy a csapat nagyot küzdött az egész bajnokságban és itt, az utolsó fellépésen is, az osztályozón. Méltatta az egész stábot, azt mondta, nagyszerű munka folyik a klubnál, kiváló szakemberek irányítása alatt. A következő szezonban is a bajnoki címért fognak küzdeni, és reméli, harmadik nekifutásra már sikerülni fog az osztályozó, de még jobb lenne egyenes ágon feljutni.
Az ünneplés hajnalig tartott és a bágyadt vasárnap reggel első napsugarai megcsillantak az üres sörösdobozokon, poharakon és üvegeken. Kissé kábán sétáltam be a stadionba, ahol Javier Rivero Sportigazgatóval beszélgettem egy picit a mögöttünk hagyott szezonról, Luis Cuevas edzővel pedig az osztályozóról és az előttünk álló szezonról, igazolásokról.
– Javier, összefoglalnád röviden a szezont? Nagyon szoros volt, mi döntött végül a mi javunkra?
– Azt gondolom, a kevés kapott gól döntő volt. Nagyon jól védekeztünk egész szezonban, szoros meccseket játszottunk, amikor vereséget szenvedtünk, márpedig ez csak háromszor fordult elő 15 meccsen. Azt hiszem, ez nem rossz teljesítmény.
– A Reds elleni hazai vereség lehet fájó. Ha az megvan, talán nem kellett volna osztályozózni.
– Talán. Ezt már sosem fogjuk megtudni. Ennek ellenére a csapat nagy dícséretet érdemel. Nagyot játszottak az egész szezonban.
– Történik változás a játékosállományban itt a holt szezonban?
– Nem. Ez a keret fog küzdeni a következő szezonban is.
– Luis, beszéljünk egy picit az osztályozó meccsről. Egy szöglet utáni fejes döntött. Hogyan lehet felkészülni ezekre a pontrúgásokra, hogy a csapat elkerülje az ilyen szituációkból eredő gólokat?
– Fel lehet rá készülni és fel is kell. Azonban a labda gömbölyű, elég egy pillanatnyi kihagyás, egy apró zavar a védelemben és már meg is van a baj. A gólt nem varrnám senki nyakába. Ezt leszámítva átjátszhatatlanok voltunk, a tizenegyes véleméyes volt, de szerencsére Antonio kivédte. Volt három kontránk, és még az első félidőben Svetlinnek egy elfutása, de sajnos nem tudtunk élni a lehetőségekkel, bár a két sérülés miatt a csapat szerkezetileg egy kissé megváltozott a támadás kárára. Talán egy fejesgól visszahozhatta volna a csapatot a meccsbe, de nem így történt.
– Mennyire súlyosak a sérülések?
– Sajnos mindkettő elég súlyos. Svetlin talán felépül a rajtra, de Willy biztosan nem fog.
– Tudom, nincs ha, de mégis, ha nincsenek ezek a sérülések, akkor másként alakulhattak volna a dolgok?
– Azt gondolom, igen, mivel volt egy lehetőség a meccs végén, de nem volt elég erőnk már támadásban, ráadásul a csapat egy picit ideges lett a végére, nyilván a sérülések és a kevés idő miatt. Egyre gyakrabban nézték az órát a fiúk.
– Összességében elégedettek vagytok a csapat idei teljesítményével?
– Persze, de jó lett volna felkerülni. – mondja Luis, Javier pedig bólogat.
– Célkitűzés az ötödik szezonra, már ami ezt a csoportot illeti?
– Hát nem gyengültünk, – nevet Luis – de megpróbálunk minél előrébb végezni.
– Egy kalappal és köszönöm, hogy a hosszú éjszaka után rendelkezésemre álltatok!

Jorge Ignácio (Roja Directa)

About Balinho