Három, kettő, …

Üdv ismét, bár tudom, nagyon rég nem jelentkeztem, sok minden törént velem azóta, megszületett a hetedik gyermekem, nem, nem Ángelától, hanem a feleségemtől, ezzel a dologgal csak mindig ugrattam mindenkit, bár a feleségemnek annyira nem jött be, na mindegy, szóval, kezdjük az elejéről, ami, nem is tudom, hol van, de, megvan, ott, hogy a CSAPAT, így, csupa nagy betűvel, bajnok lett. Ami nem annyira meglepő, mivel az öt szezon alatt, amit a III./1.-ben eltöltött, ez volt a harmadik bajnoki cím, viszont ez most osztályozó nélküli feljutást jelentett a másodba! Bizony! És micsoda teljesítménnyel! Mindössze egy vereség, egy peches mérkőzésen, minimális kapott gól, nagyszerű gólkülönbség, a kupában a legjobb 16 közé ment a csapat, és még sorolhatnám, egytől egyig minden játékost kiemelhetnék, de minek? Akik kint voltak a meccseken, látták! Azt most nehéz lenne szavakkal leírni, milyen eufória söpört végig a városon előbb a bajnoki cím bebiztosítása, majd pedig az utolsó forduló után, amikor kiderült, hogy a csapat biztos feljutó, de betöltötte még a legkisebb zugocskákat is. Még most is libabőrös leszek, ha visszagondolok rá. És én ott voltam a közepén! Az a rengeteg interjú, az a sok pia…szóval jó volt, na! Aztán kijózanodtunk, mármint az örömmámorból, hisz az élet nem áll meg, és a csapat már le is játszott két mérkőzést az új szezonban, egy sima sika a kupában és egy borítékolható vereség a bajnoki nyitányon a legnagyobb bajnokaspiráns ellen. De sebaj, szerdán lehet folytatni a jó szereplést, aztán szombaton jön majd az első hazai bajnoki otthon. Hú, már alig várom, de gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. A csapatban nem történt érdemi változás, mindenki maradt, senki nem ment el, az edző iránt töretlen a bizalom (naná!), a szakmai stáb szerint már a célegyenesben van a gárda, hmarosan eldől, hogy mire képesek, a csúcspont a következő szezonban jöhet el. De addig is, élvezzük még az ideit! Találkozunk szerdán! Jorge Ignácio (Roja Directa)

About Balinho