About Author: Balinho

Posts by Balinho

0

Edzőcsere

Madrileno vezetősége tegnap hivatalosan is megerősítette azokat a pletykákat, amelyeket már a szezon végén hallani lehetett, vagyis a török Bilge Erksoy kapuson kívül a csapat nem tervez további igazolásokat, és leköszönt posztjáról a korábbi sikeredző, a csapatot a II. osztály ezüstérméig vezető norvég Jan Eide. Egyelőre nem tudni, hogy máshol vállal-e még munkát vagy végleg elköszön az edzősködéstől, annyi biztos, hogy a szerdai kupameccs volt az utolsó mérkőzése Madrileno kispadján. Bárhogy is dönt a Mester, sok sikert kívánunk neki a továbbiakban, bármerre is vezessen az útja. Az új edző, aki már a szombati, idei első, bajnokin dirigálja majd a gárdát, nem más, mint a csapat korábbi másodedzője, Juan Santiago Castelo. Az argentin tréner első sajtótájékoztatóján csak annyit mondott: “Minden készen áll a csapatnál ahhoz, hogy legalább olyan szép eredményeket érjünk el, mint anno Jan a korábbi garnitúrával.” Mit is mondhatnánk erre? Úgy legyen!

0

Három, kettő, …

Üdv ismét, bár tudom, nagyon rég nem jelentkeztem, sok minden törént velem azóta, megszületett a hetedik gyermekem, nem, nem Ángelától, hanem a feleségemtől, ezzel a dologgal csak mindig ugrattam mindenkit, bár a feleségemnek annyira nem jött be, na mindegy, szóval, kezdjük az elejéről, ami, nem is tudom, hol van, de, megvan, ott, hogy a CSAPAT, így, csupa nagy betűvel, bajnok lett. Ami nem annyira meglepő, mivel az öt szezon alatt, amit a III./1.-ben eltöltött, ez volt a harmadik bajnoki cím, viszont ez most osztályozó nélküli feljutást jelentett a másodba! Bizony! És micsoda teljesítménnyel! Mindössze egy vereség, egy peches mérkőzésen, minimális kapott gól, nagyszerű gólkülönbség, a kupában a legjobb 16 közé ment a csapat, és még sorolhatnám, egytől egyig minden játékost kiemelhetnék, de minek? Akik kint voltak a meccseken, látták! Azt most nehéz lenne szavakkal leírni, milyen eufória söpört végig a városon előbb a bajnoki cím bebiztosítása, majd pedig az utolsó forduló után, amikor kiderült, hogy a csapat biztos feljutó, de betöltötte még a legkisebb zugocskákat is. Még most is libabőrös leszek, ha visszagondolok rá. És én ott voltam a közepén! Az a rengeteg interjú, az a sok pia…szóval jó volt, na! Aztán kijózanodtunk, mármint az örömmámorból, hisz az élet nem áll meg, és a csapat már le is játszott két mérkőzést az új szezonban, egy sima sika a kupában és egy borítékolható vereség a bajnoki nyitányon a legnagyobb bajnokaspiráns ellen. De sebaj, szerdán lehet folytatni a jó szereplést, aztán szombaton jön majd az első hazai bajnoki otthon. Hú, már alig várom, de gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. A csapatban nem történt érdemi változás, mindenki maradt, senki nem ment el, az edző iránt töretlen a bizalom (naná!), a szakmai stáb szerint már a célegyenesben van a gárda, hmarosan eldől, hogy mire képesek, a csúcspont a következő szezonban jöhet el. De addig is, élvezzük még az ideit! Találkozunk szerdán! Jorge Ignácio (Roja Directa)

0

Pierrot arca – jöhet egy újabb kör a másodba

Az egyik szemem sír, a másik nevet.
Az osztályozó mérkőzés után hazatérő csapatot óriási ováció fogadta a város főterén. Gombostűnyi hely nem maradt üresen, a lelkes drukkerek a sovány, egy gólos vereség ellenére úgy ünnepeltek, mintha a csapat az NB1-et nyerte volna meg.
Nem sokon múlott az NB2-be jutás. A csapatot óriási balszerencse kísérte végig a mérkőzésen. Két sérülés is történt, annyi, mint a teljes szezonban. Ezt sajnos nem bírta el a gárda, de hősiesen küzdött, Antonio még egy büntetőt is kivédett a meccs hajrájában, és egy kontra utáni akció végén nem sokon múlott az egyenlítés.
Az 1-0-ás vereség azt jelenti, hogy a csapat ötödik szezonját fogja megkezdeni a legendás III.1-es csoportban, abban, amelyik már szezonok óta a legerősebb a harmadosztályban, és amely az ezt megelőző szezonban az NB1 mögött a második legbrutálisabb volt, megelőzve tehát a másodosztályú csoportokat. És az eddigi négy szezonjából a csapat kettőt megnyert, egy-egy alkalommal pedig ezüst illetve bronzérmet szerzett.
Aste, a csapatkapitány köszönte meg a lelkes szurkolóknak a hazai fogadtatást és azoknak is köszönetet mondott, akik elkísérték a csapatot erre a fontos idegenbeli mérkőzésre, ami végül nem sikerült, de hajszál híja volt.
Mivel a csapat utolsó bajnoki meccsét is idegeben játszotta, így most vették át az aranyérmeket, melyeket a Presidente adott át személyesen a játékosoknak a bajnoki cím mellé járó trófeával együtt. Senor Balinho arról beszélt, hogy a csapat nagyot küzdött az egész bajnokságban és itt, az utolsó fellépésen is, az osztályozón. Méltatta az egész stábot, azt mondta, nagyszerű munka folyik a klubnál, kiváló szakemberek irányítása alatt. A következő szezonban is a bajnoki címért fognak küzdeni, és reméli, harmadik nekifutásra már sikerülni fog az osztályozó, de még jobb lenne egyenes ágon feljutni.
Az ünneplés hajnalig tartott és a bágyadt vasárnap reggel első napsugarai megcsillantak az üres sörösdobozokon, poharakon és üvegeken. Kissé kábán sétáltam be a stadionba, ahol Javier Rivero Sportigazgatóval beszélgettem egy picit a mögöttünk hagyott szezonról, Luis Cuevas edzővel pedig az osztályozóról és az előttünk álló szezonról, igazolásokról.
– Javier, összefoglalnád röviden a szezont? Nagyon szoros volt, mi döntött végül a mi javunkra?
– Azt gondolom, a kevés kapott gól döntő volt. Nagyon jól védekeztünk egész szezonban, szoros meccseket játszottunk, amikor vereséget szenvedtünk, márpedig ez csak háromszor fordult elő 15 meccsen. Azt hiszem, ez nem rossz teljesítmény.
– A Reds elleni hazai vereség lehet fájó. Ha az megvan, talán nem kellett volna osztályozózni.
– Talán. Ezt már sosem fogjuk megtudni. Ennek ellenére a csapat nagy dícséretet érdemel. Nagyot játszottak az egész szezonban.
– Történik változás a játékosállományban itt a holt szezonban?
– Nem. Ez a keret fog küzdeni a következő szezonban is.
– Luis, beszéljünk egy picit az osztályozó meccsről. Egy szöglet utáni fejes döntött. Hogyan lehet felkészülni ezekre a pontrúgásokra, hogy a csapat elkerülje az ilyen szituációkból eredő gólokat?
– Fel lehet rá készülni és fel is kell. Azonban a labda gömbölyű, elég egy pillanatnyi kihagyás, egy apró zavar a védelemben és már meg is van a baj. A gólt nem varrnám senki nyakába. Ezt leszámítva átjátszhatatlanok voltunk, a tizenegyes véleméyes volt, de szerencsére Antonio kivédte. Volt három kontránk, és még az első félidőben Svetlinnek egy elfutása, de sajnos nem tudtunk élni a lehetőségekkel, bár a két sérülés miatt a csapat szerkezetileg egy kissé megváltozott a támadás kárára. Talán egy fejesgól visszahozhatta volna a csapatot a meccsbe, de nem így történt.
– Mennyire súlyosak a sérülések?
– Sajnos mindkettő elég súlyos. Svetlin talán felépül a rajtra, de Willy biztosan nem fog.
– Tudom, nincs ha, de mégis, ha nincsenek ezek a sérülések, akkor másként alakulhattak volna a dolgok?
– Azt gondolom, igen, mivel volt egy lehetőség a meccs végén, de nem volt elég erőnk már támadásban, ráadásul a csapat egy picit ideges lett a végére, nyilván a sérülések és a kevés idő miatt. Egyre gyakrabban nézték az órát a fiúk.
– Összességében elégedettek vagytok a csapat idei teljesítményével?
– Persze, de jó lett volna felkerülni. – mondja Luis, Javier pedig bólogat.
– Célkitűzés az ötödik szezonra, már ami ezt a csoportot illeti?
– Hát nem gyengültünk, – nevet Luis – de megpróbálunk minél előrébb végezni.
– Egy kalappal és köszönöm, hogy a hosszú éjszaka után rendelkezésemre álltatok!

Jorge Ignácio (Roja Directa)

0

Négy csatárral rohamozunk!

“2014. május 18-án Madrileno csapata új játékost igazolt a román Mihai Valea személyében. A csatár a 11-es számú mezt örökölte meg Silverio Diastól. A klub ezúttal tudatja szurkolóival, hogy Valea a szerdai, Heinrich FC elleni Kupamérkőzésen minden bizonnyal játszani fog. Az orvosi stáb rendben talált mindent a játékosnál, az átigazolás több, mint fél milliárd forintba került, Mihai fizetése azonban titok. De a lábai nagyon izmosak, és az a fenék…mm…”
Ángela Rúbio, Sajtóreferens

0

Negyedik felvonás

Kellemes, ám kissé szeles áprilisi idő hozta meg a csapat számára a negyedik idényt itt a harmadosztályban. Egy hetes szünet után folytatták a kicsik az ifibajnokságot, és sokaknak talán meglepetés volt, de a hozzáértők egyöntetűen azt mondták, az idegenbeli fölényes győzelem a jobb erőkből álló Blanco számára egyértelmű volt, két héttel korábban, a hazai döntetlen egy peches mérkőzésen született, de a “visszavágón” már kijött a két csapat közötti különbség. Az utánpótlás tehát biztosított, na de, mi van a nagyokkal?
A bajnoki cím az utolsó fordulóban úszott el, ráadásul a 0-1-es hazai vereség miatt a csapat végül a harmadik helyen zárt. A vezérszurkolók kikezdték a csapatot, az edzőt, a vezetőséget. Azt mondták, ha a gárda így folytatja, idén még a dobogó sem lesz meg, sőt, egyes pesszimista hangok már az osztályozót emlegették. Ebben a feszült hangulatban vágott neki Madrileno csapata az idei szezonnak. Az idegenbeli, sima, 6-0-ás kupasiker borítékolható volt, a törzsszurkolók különösebben nem jöttek lázba tőle, ám a hétvégi, Róma elleni derbi, és a 4-0-ás siker már sokakat meglepett. Jó fél ház volt csak, ez is mutatta, hogy a szurkolók kissé elpártoltak a csapattól, ám ha a szerdai meccset hozzák a fiúk, és a hétvégén egy jó eredményt érnek el a Reds otthonában, ami nem lesz könnyű, akkor egy újabb idegenbeli kupasiker már sok nézőt csalogathat vissza az ékszerdoboz szépségű RGB stadionba a Bányász ellen. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
Úgy tűnik, a vezetés jóslata, miszerint a gárda elég erős ahhoz, hogy kiharcolja a másodosztályú tagságot, nem igazolódott be. Úgy hírlik, csatárposzton keresgél a csapat, miközben egy kulcsjátékostól anyagi okok miatt kénytelenek lesznek megválni. Egy játékos, Dias már távozott a holtszezonban. A Róma elleni derbi után beszélgettem Cuevas edzővel a Guti Caféban egy csésze kávé mellett ezekről a dolgokról.
– Luis, igazak a hírek, miszerint változások lesznek a keretben?
– Igen. De még keresgélünk. És a leendő játékos árától tesszük függővé, hogy kitől válunk majd meg. Sajnos a kassza enyhén szólva sincs már tele.
– És csatár fog érkezni.
– Igen. Ezen a poszton vannak hiányosságok, ráadásul Silverio távozásával a támadó szekció tovább gyengült.
– Melyik posztról fogtok elengedni valakit?
– Erről még korai lenne bármit is mondani.
– Jól kezdtétek a szezont. A kupasiker ugyan várható volt, de a Róma elleni sima 4-0 sokakat meglepett.
– A szerdai mérkőzést sem vettük félvállról. Fontos volt, hogy jól induljunk, ez mindig lökést, önbizalmat ad egy csapatnak. A hétvégi bajnokiból pedig senki ne vonjon le messzemenő következtetéseket. Gólarány szempontjából van jelentősége ezeknek a derbiknek, de a két csapat között nincs ekkora különbség, sőt!, azt gondolom, az idei szezonnak három komoly aranyvárományosa van, Róma, Kvsc és mi. De a Reds és az Olaj is okozhat komoly fejtörést bárkinek. Az újoncokat pedig nem ismerjük, a régi-új Brown pedig sokat változott egy szezon alatt, velük amúgy is meggyűlt a bajunk anno. Tehát csak óvatosan a különféle kijelentésekkel.
– Szerdán, gondolom, a továbbjutás a cél.
– Feltétlenül. De komolyan készülünk majd.
– Szombaton pedig a Reds otthonába látogattok, ahol az előző szezonban 2-1-re megfáztatok.
– Városi derbi lesz, emiatt nem nagyon van pályaelőnye a hazai csapatnak, de mivel ez egy rettenetesen erős csoport, ezért a hazai meccsek megnyerése illetve az idegenbeli bravúrok nagy lépést jelenthetnek bárkinek. Ők nyilván otthon szeretnék tartani a három pontot, mi viszont szeretnénk bravúrt elérni. Meglátjuk. Ennyire ne szaladjunk előre, előbb a kupameccsen szerepeljünk jól.
– Luis, végezetül azt kívánom, hogy folytassátok a szezont úgy, ahogy megkezdtétek, csalogassátok vissza a szurkolókat, és találjátok meg a megfelelő embert a támadó szekcióba.
– Köszönjük!

Jorge Ignácio (Roja Directa)

0

2013 – utolsó bejelentkezés

Ahogy azt ígértem, az év utolsó napján még egy rövid bejelentkezést teszek. Nehéz lenne röviden értékelni a csapat idei teljesítményét. Összességében: nincs ok, és nem is lehet, panaszra. A gárda elsőre vette a IV. osztályt, két harmados évéből az elsőt megnyerte, de a feljutás az osztályozón nem sikerült, pár héttel ezelőtt pedig ezüstöt ünnepelhetett a társaság. Most, az új szezonban, egy bravúros idegenbeli győzelem a bajnokságban, és egy sima kupagyőzelem az eddigi mérleg. Az ifik a 30 meccses bajnokságban a 6. helyen zártak és egy 17 éves tehetség nemrég 100 millióért kelt el. Az új ifiszezonból eddig két mérkőzést játszottak le, a karácsonyiról az előző írásomban már szó esett, ma pedig hazai pályán kiütéses, 5-2-es győzelmet arattak a fiúk, Pál Albert mesterhármast szerzett. Gratulálunk! Holnap, azaz már az új esztendőben, Magyar Kupa 2. forduló, simának ígérkező, de addig is, egészségben, boldogságban, elégedettségben, örömökben és Madrileno-Blanco sikerekben gazdag új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

Jorge Ignácio (Roja Directa)

0

A 39. szezon margójára

Az alábbi beszélgetés még az ünnepek előtt készült, de a nagy karácsonyi készülődés közepette és az utána eltelt napok eseményeinek tükrében csak most áll módomban közölni. Zárójelben kiegészítettem az azóta megtörténtekkel.

Hűvös, szeles, ámbár hó nélküli napokat élünk így december vége felé, és a csapat Karácsony első napján megkezdi az új szezont egy kupaszerepléssel, majd már az ünnepek után elkezdődik a bajnokság (immáron a harmadik szezonja a csapatnak a III./1.-es csoportban). De még mindezek előtt, Szenteste, a kicsik is megkezdik újabb menetelésüket. Görömböly Tamás és Luis Cuevas vezetőedzőkkel beszélgettem a San Iker étteremben az ízletes ebéd elfogyasztása után, néhány íncsiklandozó desszert elmajszolása közben.

– Kezdjük előbb a fiatalokkal. Nagyszerű tavaszt produkáltak és a táblázat első felében végeztek. Közben egy ifjú tehetség bekerült a nagyok közé (Rajtár Zsolt), ami azt bizonyítja, hogy jó úton halad az utánpótlás nevelés.
G.T.:- Köszönjük! Úgy érzem, a szakemberek jó munkát végeznek. Sajnos nem indult jól a szezon, de aztán összekapta magát a csapat és kis szerencsével akár dobogón is végezhettünk volna, bár így sem vagyunk elégedetlenek, főleg, ami a szezon második felét illeti.
– Rajtár Zsoltnak mi lesz a sorsa? Ezt Tőled kérdezném, Luis.
L.C.:- Ő egy ígéretes srác, de a csapat legfiatalabb tagja is már elmúlt 25 éves, így Zsolt nem fér bele a jelen csapatába. Egy jó ajánlat esetén elengedjük, hiszen neki játszania kell.
– Holnap Szenteste, de a kicsiknek mérkőzésük lesz, ráadásul idegenben, Rosszposztók ellen. Nem lesz könnyű meccs.
G.T.:- Valóban nem. Háromesélyes mérkőzés, de a hazai pálya az ellenfelünknek fog kedvezni, de azért nem fogunk feltartott kézzel menni. Zsolti ugyan már nem a csapat része, megpróbáljuk őt pótolni, hisz az élet
megy tovább, aztán meglátjuk, mire jutunk.
(A csapat szoros mérkőzésen 2-1-es vereséget szenvedett, de a játék képe alapján rászolgált volna az egy pontra.)
– Van(nak) újabb tehetség(ek) a csapatban?
G.T.:- Akad. A következő szezonban is szeretnénk legalább egy, Zsolthoz hasonló tehetségű srácot felvinni a nagyokhoz.
– Köszönöm, Tamás, és sok sikert Blanco csapatának a következő idényben! Luis! A pletykák szerint jó néhány szurkoló elpártolt a csapattól, mert “csak” másodikok lettetek a pontvadászatban.
L.C.:- A szurkoló már csak ilyen. Ha megy a csapatnak, többen kijárnak a meccsekre, ha nem, kevesebben. Tavaly magasra tettük a mércét, idén nem sikerült ezt megismételni. Ennek ellenére a klubnál mindenki elégedett az eddig elért eredményekkel. Talán a szurkolóknak is józanabbul kellene gondolkodniuk. Ebben az erős csoportban (a legerősebb a III. osztályban – a szerk.) egy első és egy második hely azért nem olyan rossz eredmény két szezon alatt.
– Továbbra sem lesz változás a keretben?
L.C.:- Nem áll szándékunkban sem venni, sem eladni játékost. Kivéve Zsoltit.
– A Te helyed is biztos a kispadon.
L.C.:- Nekem úgy tűnik, igen.
– Szerdán, karácsony első napján, jön az MK első fordulója. Nyilván csakis a győzelem az elfogadott.
L.C.:- Nyilván. Az első hat körig el kell menni. Aztán jó lenne végre átlépni az árnyékunkat és játszani a hetedik fordulóban is, illetve addig menni, ameddig tudunk. Anyagilag, és tapasztalatszerzésben egyaránt fontos lenne egy jó kupaszereplés.
(A csapat az első körben 10-0-ra kiütötte komolytalan ellenfelét. A második forduló sem ígérkezik nehéznek.)
– Szombaton pedig egy másodból lekerült csapat ellen idegenben kezditek meg a bajnokságot.
L.C.:- Hagyományosan nem kezdi jól a szezont a csapat. Most így hirtelen nem is tudom, mikor indítottunk győzelemmel. Szombaton sem nekünk áll majd a zászló. Legjobb tudásunkat adjuk és majd meglátjuk.
(A csapat szenzációs 4-2-es győzelmet aratott a Teknősök ellen.)
– Ez egy halálcsoport. Tudom, hogy még el sem kezdődött a bajnokság, de mit vársz idén a csapattól?
– Van négy új érkező. Őket például nem ismerem. Nem szoktam előre feltérképezni senkit sem, mert előfordulhat, hogy mire összekerülünk, átesik néhány változáson az ellenfél. Teknősékkel is majd csak a kupa és a csütörtöki edzés után fogok foglalkozni. Péntek este-szombat délelőtt lesz majd meg a fejemben a kezdő tizenegy. De hogy a kérdésedre válaszoljak is: nem tudok mit mondani. A három régi ellenfélből Reds ellen jobb a mérlegünk, Maligán ellen rosszabb, Róma ellen egál, ha jól csalódom. Most már ott tartunk, hogy ebben a csoportban még a hazai pálya sem jelent lassan semmiféle előnyt.
– Egyenes ági feljutást el tudsz képzelni?
L.C.:- Nem. Aztán ki tudja…
– Mit szólsz Brown feljutásához?
L.C.:- Gratuláltam nekik. Sok sikert a csapatnak a másodban. Kíváncsi leszek, mire jutnak.
– A Privát Ligában megint – mondhatni, hagyományosan – ott vagytok a legjobb négyben. De most egy nagyon kemény ellenfél vár rátok, az MK-győztes Hermész gárdája.
L.C.:- Őket jól ismerjük. Elsők között gratuláltam nekik, amikor megnyerték az MK-t. Egy magasabb szintet képviselnek jelen pillanatban, mint mi. A szombati bajnokihoz hasonlóan, ennek az egy hét múlva esedékes összecsapásnak sem mi vagyunk az esélyesei. A foci viszont attól szép, hogy a labda gömbölyű, a kapufák pedig 90 fokos szöget zárnak be. (nevet)
(Nos, ha a bajnoki győzelemből indulunk ki, akkor 30-án is bármi megtörténhet…)
– Tamás, Luis! Boldog karácsonyt kívánok Nektek és a csapat, a klub valamennyi dolgozójának!
G.T., L.C.:- Viszont!

Újév előtt még jelentkezem, megvárva a hétfői PL és a keddi ifi bajnoki mérkőzéseket. Utána már csak 2014-ben ragadok tollat. Köszönöm az egész éves biztatást, a sok olvasót, a rengeteg véleményt, hozzászólást! Boldog karácsonyt mindnyájatoknak!

Jorge Ignácio (Roja Directa)

0

Új ellenfél: a sérülés

Luis Cuevas edzővel a stadion Guti Café nevű impozáns részében egy-egy Mojito társaságában beszélgettem.
– Újdonsült edzőként több, mint fél szezon óta vezeted a csapatot. Mik a tapasztalatok?
L.C.– Nehéz örökséget vettem át Berndtől, hiszen a IV. és a III. osztályban is elsőre bajnok lett a csapattal, ráadásul számtalan rekord fűződik a gárdához az ő regnálása idejéből. A vezetőség bízott bennem, én pedig szeretem a kihívásokat, így gondolkodás nélkül igent mondtam a felkérésre. Az egyik legerősebb csoportban vagyunk, itt minden mérkőzés rangadó, tehát a tapasztalat hétről hétre növekszik mindenkiben, és el is kél, ha jó eredményt akarunk elérni idén.
– Zsinórban három győzelmet számol a csapat, vezetitek a tabellát, egy ellenfelet leszámítva a többiek picit leszakadtak. Tudom, korai még, de meglehet az újabb bajnoki cím?
L.C.– Minden megtörténhet. Úgy látom, hazai pályán mindenki esélyesebb, tehát aki több pontot tud szerezni idegenben, és hozza a hazai meccseit, az lehet a bajnok. Mi vesztettünk 2 pontot idehaza, viszont van két idegenbeli győzelmünk, ennek tulajdonítom jelenlegi első helyünket.
– Van egy nyolcadik ellenfeletek is idén, a sérülés. Amióta a csapatnál tevékenykedem, mint újságíró, nem tapasztaltam még ilyet. Szinte nincs olyan hét, hogy egy játékos ne sérülne meg, ráadásul több hétre. A legutóbbi bajnokitok kész horror volt, négyen komolyan sérültek, ketten könnyebben.
L.C.– Az egy nagyon nehéz mérkőzés volt, feszült, ideges hangulatú. Mindkét csapat akarta a győzelmet, nem kímélték magukat a fiúk és sajnos ez lett a vége. Ettől függetlenül igaz, amit mondtál, és ezt a vezetőség is kiemelte, soha nem látott sérüléshullám sújtja a csapatot, pedig a személyzet összetétele nem változott. Mindenki keresi az okát, de egyelőre nem találjuk. Bízom benne, hogy csak átmeneti állapotról van szó.
– Hétvégén a csoport egyetlen női menedzsere által irányított Zengő FC csapatához látogattok. Az őszi vereség után nyilván ég bennük a visszavágás.
L.C.– Biztos vagyok benne, és hazai pályák ők az esélyesek, de természetesen nem fogunk feltartott kézzel menni. Azt gondolom, az ellenfelek tisztelete és egy egészséges önbizalom, amelyek kellenek minden játékosnál ahhoz, hogy jó eredményeket tudjanak elérni. Na meg egy jó taktika.
– Várható-e változás a keretben?
L.C.– Tudtommal nem. A keretünk erős, jó képességű játékosokból áll, hétről-hétre fejlődünk és megyünk előre. Majd meglátjuk, a végén ez mire lesz elég.
– A kupában a 6. forduló eddig balszerencsét hozott.
L.C.– Sokszor nem volt szerencsénk, tehát nem az ellenfél volt jobb, vagy legalábbis nem annyival jobb, hogy egyértelműen nekik állt volna a zászló, egyszerűen így jött ki a lépés. Mindig mi húztuk a rövidebbet. De ahogy mondani szokták, egyszer minden rossz sorozatnak vége szakad. Anyagilag azonban nem érintett jól bennünket.
– Luis, egy kalappal a hátralévő meccsekhez, és köszönöm a beszélgetést!

Jorge Ignácio (Roja Directa)

0

Edzőváltás, egy új érkező és Csárli távozik(?)

A szerdai kupameccs óta felgyorsultak az események a csapat háza táján. Amit sejteni véltünk, végül bekövetkezett. A sikeredző, a német Bernd Nebl a gólzáporos kupamérkőzés után leköszönt posztjáról. Öröm az ürömben, hogy maradt a klub alkalmazásában, mint Értékesítési igazgató, ami annyit jelent, hogy a mezek és egyéb relikviák eladását, rendelését és mindent, ami ezzel jár, ő fogja intézni. Továbbá nála futnak be a VIP jegyrendelések is. Valamint a csapat barátságos mérkőzéseit is ő fogja felügyelni. A Toros Asesinos szurkolói egy hatalmas transzparenst feszítettek ki a stadionban szombat délután, ez fogadta a csapatokat a kezdőrúgás előtt. A szöveg a következő volt: “Köszönünk mindent, Bernd!”. A kezdőkörben az Ultrák vezetője, Juanito a könnyeivel küzdve adta át a leköszönt trénernek a csoport jelképét, a lila-arany sálba burkolt fehér bikát, ezúttal egy porcelánszobor formájában. Bernd szavak helyett csak megölelte a vezérszurkolót. Megható pillanat volt!
A Puskás teremben a mérkőzés után rendhagyó sajtótájékoztató vette kezdetét. Először a Presidente, Senor Balinho méltatta a klub edzőjét, egyszerűen csak Fenoménnak nevezte, utalva a fiatalok beépítésére, a csapat összekovácsolására, a sztárokkal való bánásmódra, arra a pedagógiai érzékre, amivel sikerült elérnie többek között azt, hogy Madrileno zsinórban 33 bajnoki mérkőzést vívott meg veretlenül. A gyors fejlődés és nagy léptékű haladás, amit a német tréner véghez vitt, példátlan és példa értékű, követendő, zárta sorait a Presidente. Ezután Bernd Nebl köszönt el a sajtón keresztül az egész Madrileno családtól, de végezetül hozzátette, ez nem végleges, hisz marad a csapatnál, ahogy az már korábban kiszivárgott.
Ezután az új tréner, Luis Cuevas szólt pár kedves szólt elődjéről, majd rátért a bajnoki meccsre.
– Egy nagyon küzdelmes, látványos nyitómeccs volt, sajnos nem sikerült nyernünk, pedig több ígéretes helyzetet is kidolgoztunk. Szomorú vagyok, hogy a debütálásom nem győzelemmel indult, de bízom a csapatban és tudom, hogy képesek vagyunk javulni, fejlődni. Jobban kell koncentrálnunk és akkor a későbbiekben nem lesz gond. Egy masszívan védekező csapatot fogadtunk, alig lépték át a saját térfelüket, de amikor a kapunkhoz értek, büntettek. Lényegében a helyzetkihasználás döntött.
A szerdai kupameccsről csak annyit mondott, nyerni kell, más eredmény elfogadhatatlan.
A hétvégi római derbiről nem kívánt nyilatkozni, úgyhogy ez a kupameccs utáni napok valamelyikére marad.
Az új igazolásról, a portugál Silvério Diasról a következőket mondta:
– Szélvész gyors csatár nagyon jó kondíciókkal. Csatárposzton fiatalítanunk kellett. Silvério pedig beleillett az elképzeléseinkbe.
Arra a kérdésre, hogy mindenki kedvence, Csárli esetleg távozik-e a csapattól Silvério érkeztével, kitérő választ adott. “Csárli egy emblematikus figurája a csapatnak. Sok nagy csata hőse, egy ikon. Az idő azonban nem áll meg, senki nem marad fiatal, Csárli tudni fogja, mit tegyen, mert ő egy igazi profi. Egy dolog azonban biztos, mostantól nehéz lesz a kezdőbe kerülnie, ezt nyilván ő is tudja, és biztos vagyok abban, hogy ez alapján fogja meghozni a döntését, amit a klub tiszteletben fog tartani.”
“Csárli szíve már fehér és örökre az is marad, bárhogyan dönt is.”, zárta a sajtótájékoztatót a Presidente.

Jorge Ignácio (Roja Directa)

0

Bajnokcsapat

Voltak idők, mikor a város bágyadtan ébredezett a kora reggeli forró nyári napsütésben. Ez a mostani nem az a reggel volt. Kis rikkancsok rohantak végig a sétálóutcán, sál lobogott a nyakukban, mit sem törődve a délelőtti forrósággal. A csapat nevét skandálták, miközben fagyit és jégkrémet vettek a közeli árustól. A cserzett arcú férfi még egy gombócot pakolt mindegyiknek és incselkedve megkérdezte tőlük, “No, és ki nyeri ma a bajnokságot?” “Hát mi!”, felelték kórusban a srácok. “De ha nem leszünk bajnokok, akkor sem kell elkeseredni, ugye tudjátok? Nagyszerű tettet hajtott végre a csapat már így is.” “De akkor lesz esélyünk még egy meccsre a másodba kerülésért!”, mondta a legmagasabb közülük. “Egy utolsó rohamra…”

“2-2-re áll a mérkőzés, hallatlan izgalmak, jelen állás szerint a másik pályán győzelemre álló Brown FC a bajnok, de nézzük, Madrileno támad öt perccel a vége előtt, a nemrég igazolt játékosnál a labda, Fredi a bal oldalon cselezget, betör a tizenhatoson belülre, lő…és góóóóóóóóóóóóól! Emberek! Ez hihetetlen! Ferdinandas Eltas belőtte! 3-2! Jelen pillanatban Madrileno a bajnok! Hát ezt nem hiszem el! Micsoda meccs!…És vége! Vége!!! Bajnokcsapat! Úristen, mindjárt rosszul leszek!…”

“A hazai szurkolók már hazamentek, de az a maroknyi Madrileno szimpatizáns, akik elkísérték a csapatot, most a pályán örül, sír a játékosokkal, edzővel együtt. Hát én is nehezen bírok megszólalni, de azért pár rövid interjúval megpróbálkozom.
Bernd! Gratulálok! Hát ez valami elképesztő volt!
– Igen…nagy mérkőzés volt! Az egész szezon méltó megkoronázása. Tudtuk, hogy nehéz lesz. Többször is változtattam meccs közben, bejött. Nagyon boldog vagyok! De már nem nagyon van hangom, ne haragudj! Majd máskor, jó? – vállon vereget és elsétál.
Nebl edző után a meccs hősét, a két gólt szerző és a derbit eldöntő Ferdinandas Eltast kapom mikrofonvégre.
– Fredi, nemrég érkeztél a csapathoz és máris főszerepet vállaltál. Gondoltad volna?
– Azért igazoltak, hogy gólokat lőjek. Jól érzem magam, könnyen beilleszkedtem, még szoknom kell a pályán a dolgokat, összhang, ilyesmik, de úgy gondolom, jó lesz minden. Boldog vagyok, hogy bajnoki címet ünnepelhetek!
– A győztes gólodról mesélj egy picit.
– Megcsináltam a cselt, a tizenegyes pont magasságában lehettem, felnéztem, társ nem volt, megnéztem magamnak a kapust és elemi erővel lőttem. Utána csak arra emlékszem, hogy egy kupac alján fekszem és alig kapok levegőt.
– Úgy hallottam, a litván nép egy lovat akar adni Neked ajándékként, ez igaz?
– Most hallom először. Kedvesek, nagyon, és bár a ló különleges erővel bír a hitünk szerint és a címerünkben is szerepel, én sajnos nem tudok lovagolni. Mindenesetre megtisztelő.
Egy csapat fiatal elrángatja mellőlem a játékost, de az öltözőbe menet utolérem a meccs legjobbjának választott, zoknis-alsógatyás Pucsit.
César, a meccs legjobbja lettél. Gratulálok! Ismét egy bajnoki címet ünnepelsz, megint újoncként, már ami a csoportot illeti.
– Nem rossz érzés, kezdek hozzászokni. Én lettem a meccs legjobbja? Hm…kihajtottam magam, az tény, úgy érzem, hasznosan játszottam, taktikusan, ahogy edző bá’ kérte, ma nem adtam gólpasszt, gólt sem szereztem, de ez csapatjáték. Nyertünk és bajnokok lettünk. Ez a lényeg.
– Elképesztő utolsó negyed óra volt.
– Azt hiszem, mind színvonalban, mind izgalomban kiszolgáltuk a nézőket. Flúgos futam lett a vége, mi jöttünk ki belőle jobban, ilyen a foci. Egy kalappal ellenfelünknek az osztályozó mérkőzéshez, remélem, sikerül kiharcolniuk a bent maradást!
– És a ti osztályozótok?
– Nem foglalkozunk még vele. Előbb ünnepelünk. Szerdán még egy bari meccsünk is lesz, majd utána.
García eltűnik a folyosón, én pedig a kocsim felé baktatok. Amikor hazaérek, veszek egy üveg pezsgőt, otthon behűtöm és megiszom.”

“Vasárnap reggel kissé kótyagos fejjel ébredek. Meleg van megint. Lent az utcán egy csapat kölyök szaladgál sállal a nyakában, nem törődve a kánikulával, azt skandálva, hogy BAJNOKCSAPAT!!!”

Jorge Ignácio (Roja Directa)